Így készül a műanyag nyílászáró
Ki ismeri a népszerű Hogyan készült? című műsort, melynek egyes epizódjaiban bemutatnak egy-egy mindennaposan használt tárgyat, és a gyártásának kulisszatitkait. A műanyag nyílászárók a 20. században bukkantak fel, hazánkban pedig a ’70-es évek óta érhetőek el az építkezni, felújítani vágyók számára. Mivel a fából készült társaik árban a prémium kategóriát képviselik, ahogyan az alumíniumért is mélyen a pénztárcánkba kell nyúlnunk, így maradt a kiváló minőségű műanyag, amely ma már megjelenésében is megszólalásig hasonlíthat a fához. Tartósságuk, szigetelőképességük és karbantartásuk egyaránt verhetetlenné teszi őket, nem beszélve a kedvező árról, mellyel még a legjobb minőségű műanyag nyílászáró esetében is veri a többi alapanyagot. De vajon hogyan kerülnek a legmodernebb technológiával előállított nyílászárók otthonunkba?
A gyárból az otthonunkig – így készül a műanyag nyílászáró
Acélkalodában érkezik az alapanyag, melyből a profilok extruziós eljárással készülnek, amely egy speciális műanyag formázási technológia. De aki a teasüteményre vagy a gyurmára asszociál az extrudálás szó hallatán, az sem jár messze az igazságtól. A kész „rudakból” az ablakszárny és a tok elemeit 45 fokban méretre szabják fűrésztárcsákkal, melyhez először gondosan rögzítik az elemeket. A hatékonyság jegyében odafigyelnek a hulladék minimalizálására, hiszen ma már a környezettudatosság is egyre alapvetőbb elvárás a gyártók felé. A műanyag nyílászárók nagy előnye, hogy alapanyaguk, a PVC újrahasznosítható, így a minimálisan lehulló PVC darabok is visszajutnak a gyártóhoz, és ismét bekerülnek a körforgásba. Amikor elkészültek az egyes elemek, jöhet a Lego kihíváshoz hasonló munkafázis, amikor összeillesztik őket. Ezt megkönnyítendő minden egyes elem vonalkódot kap, így teszik egyértelművé, melyik alkatrész melyik ablaknak a része. Ennyire ne szaladjunk azonban előre!
Most jön a merevítés a főbb profilokba, melyhez egy hidraulikus fémollóval méretre vágják az acélrudakat.
A tok sem ússza meg szárazon, legalábbis egy nagyobb vihar alkalmával szükséges a vízkifolyó nyílás, melyet szintén a gyártósoron marnak bele, így sem az eső, sem a pára nem áll meg benne. Jöhet is a kilincs helye, ebben a fázisban marják ugyanis bele a zárhelyeket – általában hármat. Most jön a várva-várt összeszerelés: a fém a tokba kerül, a gyártósoron az önmetsző-önfúró csavarok automatizáltan fogják össze az acél merevítést a műanyaggal, majd hegesztik a profilokat. Ilyenkor a távtartók helyére hegesztőtükrök kerülnek, és 220-240 fokon összeolvasztják őket. Ezen a hőmérsékleten a hőnek kitett rész felső 3 mm-es része olvad meg, közben pedig a gép egyenletesen préseli egymáshoz a négy sarkot. Mindössze néhány másodperc alatt kész is a keret, ami ezután egy finom kefés saroktisztításon esik át, ami a hegesztés nyomait tünteti el. A függőleges részeket a fűrésztárcsa tisztítja meg, természetesen minden méretet előzetesen beállítva érzékelnek a gépek. Külön kitakarítják a belső részt és a sík felületeket, hogy ne maradjon semmilyen egyenetlenség. Ha egy sarokkal végzett, a gép már fordítja is a következőre a keretet. Az osztók és vasalatok kerülnek fel ezután a megtisztított felületekre, utóbbiból legalább húszra van szükség egy ablakhoz. A precizitás a vasalatoknál különösen fontos, így rögzítésük nem is történhet másként, mint gépesítve, amely folyamatosan ellenőrzi a minőséget. Ha csak egy csavarnál hibát észlel, nyílászárónk már a szervizúton folytatja tovább a haladását.
Ezután a tökéletesre gyártott keretek a helyükön várják tovább sorukat.
Majd következik a szárny és a tok összeszerelése, melyhez a tokra felszerelik a zárfogadókat és a pántokat, és jöhetnek a vonalkódok: ezek segítségével találják meg ugyanis a tok párját. A puding próbája az evés, míg az ablaké a nyitáspróba. Ha ezen a vizsgán átmegy a tok, utána felkészülten várhatja az üveg érkezését, melyet átlósan ékelnek a keretbe a tartósság miatt. 
Ahol a belső az érték
A műanyag nyílászárók az építkezés kaméleonjai. Nemcsak méretükben és formájukban engedhetjük szabadjára a fantáziánkat, de színük is ezerféle lehet. Nem beszélve a plusz funkciókról, amelyekkel igazodnak a legextrémebb igényekhez is, legyen szó a törésbiztos, hang- és hőszigetelt megoldásokról. A megjelenésben ugyan elég az ízlésünkre hallgatnunk, de a szerkezetben nem árt, ha tájékozottabbak vagyunk, hogy a megszámlálhatatlan plusz funkció közül biztos kézzel válasszuk ki azt, amivel hosszú távon elégedettek leszünk. Profilnak hívjuk a tokot és szárnyat, tehát mindazt, ami nem üveg és fém. Az anyaguk PVC, a szerkezetük üreges, bennük találhatóak a légkamrák. Míg a fém részek a merevítést adják, addig az üreges elemek a hőszigetelést és egy plusz stabilitást. Ami a belső értéket leginkább adja a műanyag nyílászárónak, az a légkamrák száma, 5-8-ig skálázzák, amely megmutatja a hőszigetelés mértékét. Tehát ha kiemelten fontos számunkra az energiahatékonyság, netán passzív házban tervezünk élni, a magasabb számok felé válogassunk. A légkamrák száma annyiban befolyásolja a külső megjelenést, hogy minél több légkamrával rendelkező műanyag nyílászárót választunk, azzal egyenes arányban növekszik a beépítési mélység, ami lényegében a tok és szárny vastagsága. Azért is fontos, hogy a légkamrák számával együtt növekedjen a beépítési mélység, mert ha nem figyelünk erre oda, az az acél merevítések rovására megy. Az esetleges betörések ellen így kevésbé fog védeni, de a stabilitást is meggyengítheti. 
